Depresszióra gondolunk, ha a hangulati életben tartós lehangoltság jelentkezik. Az érdeklődését az egyén elveszti a környezete, családja iránt, csökken az étvágya, alvászavar lép fel, fáradékonnyá válik, a koncentrációképessége csökken, indokolatlan bűnösség érzése van és tartósan szorong, vagy öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik (Thapar 2012). Mindezek a tünetek jelentősen csökkentik a mindennapi aktivitást és az életminőséget (Avery 2013).

Környezeti okai között szerepel a tartós stressz helyzet, aminek a feldolgozása nehéz és legtöbbször az egyén képtelen rá (Faludi 2015). Ilyen lehet például egy betegség, mely tartósan fennáll. A major depresszió a leggyakoribb pszichiátriai kórképek közé tartozik: a WHO előrejelzése szerint 2030-ra a depresszió lesz az „egészségkárosodással korrigált életévekˮ (DALY) legfőbb oka a világon (1). A major depresszió gyógyszeres terápiájával gyakran nem lehet tünetmentességet (sőt néha érdemi javulást sem) elérni (2). Az elektrokonvulzív terápia (ECT) a jelenleg ismert leghatékonyabb kezelési modalitás, de széleskörű alkalmazása nem jöhet szóba (anaesthesia) kedvezőtlen (ez ideig) társadalmi megítéléséről nem beszélve. (3). Egy viszonylag új módszer, a repetitív transcranialis mágneses stimuláció (rTMS) hatékonyságát is igazolták depresszióban, ennek megfelelően a világ számos vezető szakmai szervezete jóváhagyta alkalmazását ebben az indikációban (4, 5). Az rTMS egyre inkább elérhető gyógymód a klinikai gyakorlatban is. Kanadában néhány éve elérhető, az Egyesült Államokban 2008 óta engedélyezett. Az evidence based alapján „ A” minősítést kapott a terápiás hatása ((Lefaucheur 2014). A TMS ingerlés során az agy elektromágneses ingerlése történik, ahol az agykéregben és az alatta levő területeken elektromos áram indukálódik. Akciós potenciál keletkezik vagy megváltozik az intracorticalis neuronok ingerlékenysége facilitáció vagy inhibició irányába. A kezelés fontos aspektusa, hogy betegségekben megváltozik az agykéreg ingerlékenysége, amit rTMS kezeléssel lehet visszaállítani, aminek tüneti befolyásoló hatása van.

A depresszió korábbi és jelen kezelése, nehézségek

Több évtizede a depresszió gyógyszeres kezelésére a leggyakrabban használt a szerotonin reuptake gátlók (SSSR). Mellékhatásaik és a gyógyszer okozta rezisztencia a depressziós betegek 30 %-ban kialakul, ezért alkalmatlanok a tartós kezelésre. Az első nem gyógyszeres kezelés depresszióban és egyéb psychiatriai betegségekben az elektroshock volt (Cerletti 1940). Bár hatásosan csökkentette a tüneteket, jelentősen javította az életminőséget, a később fellépő memóriazavar, ismétlésekkor a demencia korlátozta a használatát (Turek 1977).

Jelen vizsgálathoz vezető eddigi eredmények a repetitive transcranialis mágnes stimulációval (rTMS) depresszióban

Az rTMS kezelés alapja, hogy a változó elektromágneses tér áramot indukál az idegrendszerben és akciós potenciált vált ki. Nem kétséges, hogy áttörést jelentett a gyógyszeres kezelés mellett, mert a mellékhatások elenyészőek voltak, hatása meghaladta az ingerlési periódust, ezért alkalmassá vált arra, hogy a mindennapi gyakorlatba is bevezessék.  1997-ben publikálták az első kontrollált rTMS vizsgálatot depresszióban (George 1997). 2014-ben elérte az „A” szintű evidence-based (Lefaucheur 2014).

A „gold standard” a dorsolateral prefrontal cortex (DLPFC) ingerlése depresszióban, szorongásban és kognitív funkciózavarokbanA korábbi tanulmányok mind az alacsony frekvenciás, mind a magas frekvenciás kezelést egyformán hatásosnak tartották (Fitzgerald 2009a). Az ingerlési hely mellett nagyon fontos a térerő, azaz az intenzitása a kezelésnek.

Soponban az alacsony frekvenciás kezelést végezzük már évek óta jó eredménnyel. A kezelés hatása általában egy hónap után jelentkezik.