A legtöbb ember megérti és elfogadja, hogy ha valaki megbénul, tartós kezelésre szorul. Az agy folyamatos ingerlése rTMS- és tDCS-kezelésekkel, valamint az intenzív mozgásterápia alapvető szerepet játszik a funkciók helyreállításában.
Felmerül a kérdés: miért van szükség rehabilitációra Parkinson-kórban, amikor a gyógyszeres kezelés hatására a mozgás és a járás javul? A levodopa valóban nélkülözhetetlen a motoros tünetek kezelésében, azonban a kognitív hanyatlást és az egyensúlyzavarokat már jóval kevésbé befolyásolja. Ezért különösen fontosak azok a terápiák, amelyek a figyelmet, a döntéshozatali képességet és az úgynevezett kettős feladatvégzést fejlesztik.
Mit tehetünk az egyensúly javításáért? Elsősorban célzott egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat alkalmazunk, de az rTMS-kezelés akár hónapokra is csökkentheti a posturális instabilitást. Az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a komputer-asszisztált terápiák, például a Tyro és a Pablo rendszerek, amelyek játékos, motiváló formában támogatják a fejlesztést.
A rehabilitáció, vagyis az elvesztett funkciók visszaállítása összetett folyamat. Nemcsak a gyógyszeres kezelés fontos, hanem az agyi stimuláció, a fizioterápia és a robottechnológia együttes alkalmazása is. Ezek a módszerek egymást kiegészítve képesek a legkedvezőbb hatást elérni.